Kincses Elemér: Az ugrás

Az 1456-os nándorfehérvári ostrom kellős közepén vagyunk. Egy embert látunk a falon, aki mesél az életéről, kérdéseket tesz fel, válaszokat vár, imádkozik és fél. Se nem hős, se nem gyáva. Ember. A végén készen áll az ugrásra. A neve Dugovics Titusz.

Az ugrás Dugovics Titusz képzeletbeli monológja a nándorfehérvári ütközet alatt. A szerző a hőssé, hazafias mítosszá válás közben emberi sorslibikókát teremt. Történelmi, hitbéli, morális, nemzeti és globális kérdésekkel is foglalkozik a 2005-ben megírt drámájában, amely erősen aktuális üzenetet hordoz a mának.
Dugovics Titusz egyébként a kutatások szerint az sem biztos, hogy létezett. A hőstette legendaként terjedt az időben, hogy 1456. július 21-én Nándorfehérvár falainál magával rántott egy törököt. Hunyadi János serege legyűrte a török ostromlókat, megállította a hódításukat, miközben a történészek szerint Dugovics csak a fantázia szüleménye és nem történt meg az önfeláldozó ugrása sem.
Kincses Elemér nem igazságot szolgáltatott ebben a kérdésben, hanem irói fantáziáját, gondolatait már-már költői képekben fogalmazva megteremtette az élet és történelem viharaiban élő hőst, lelkét, képzeletbeli múltját, szerelmeit. Olyan embert, akinek csatabeli sorsát ábrázolta, s közben számtalan kérdést hagyott ránk.


Dugovics Titusz: Ács Tamás
Rendezte: Kincses Elemér